United Nations – UNCTAD, Genéve

Az ENSZ Kereskedelmi és Fejlesztési Konferenciája, Genf

ÖSSZEFOGLALÓ

1. Mi a gumiarábikum?

Szinte mindenki evett, vagy kent magára, illetve a fogaira gumiarábikumot, aminek egyébként semmi köze az arabokhoz. A gumiarábikum az akácia fából kinyert mézgás, ásványokban és az ember számára hasznos baktériumokban gazdag anyag, amely feldolgozás után a legkülönbözőbb élelmiszerekbe kerül az üdítőitalokon át az édességekig, mert az élelmiszer textúráját kiválóan befolyásolja. Alapanyagként felhasználják a fogkrémekhez, a gyógyszergyártásban és a kozmetikai iparban is. A mézgás anyagot az akácia fa termeli, és a növény immunválaszként folyatja ki magából amennyiben sérülés éri, vagy kártevők támadják meg. Az arábikum név a Szudán területén egykor élő Baji törzsnek köszönhető. Nyelvükön az ’arabí’ szó azt jelenti: átlátszó és kiváló. Az akácia fa szinte egy varázsnövény. Megköti a homokot, akadályozza a sivatagosodást, hozzájárul a felmelegedés ütemének csökkentéséhez. A fát felhasználják fakunyhók építőanyagának, a bútorkészítésben, kötélgyártáshoz, állati takarmánynak, faszénnek. A fa minden porcikája a növény minden életciklusában hasznosítható. Az akácia faállomány nagyjából 3%-át használják gumiarábikum termelésre. A kitermelt gumiarábikumnak csupán 5%-át dolgozzák fel helyben, a maradék 95% elsősorban nyugateurópai, többségében francia üzemekbe kerül.

2. A gumi arábikum termelési és eladási láncolata

A legfőbb arábikum termelő országok a Száhel övezet szegény államai, a legnagyobb előállító Szudán. Ezek a nemzetek nagyobb jövedelmet érhetnének el, ha az arábikum ellátási láncban magasabb pozíciót foglalnának el, és a nyersanyag feldolgozása náluk történne a nyugati világ helyett. Nemcsak a termelő országok szegények, de maguk a gumigyűjtők is a legszegényebb, legsérülékenyebb rétegekhez tartoznak. Az arábikum alapanyag kb. 3 eurós nagykereskedelmi eladási árából nagyjából 5 centet látnak. A gumiarábikumot 5.000 éve ugyanazzal a technikával csapolják: egy hosszú bot végére szerelt hegyes végű vassal több helyen megsértik a fa kérgét, majd két héttel később megjelenik a leszüretelhető gumiarábikum. A másik szüretelési metódus a fán megjelent mézga spontán begyűjtése. A „szurkálással” a gumiarábikum aratás 2-3 hónapos szezonjában akár 3-4 alkalommal is lehet szüretelni, a spontán begyűjtéssel pedig csak egyszer.

3. A gumi arábikum termelési és kereskedelem kihívásai

Mivel egyéni gyűjtőkön alapszik, a termelés rendkívül atomizált, a begyűjtött mennyiség ingadozó. Amikor lent van a nyersanyag ára, a gumigyűjtő inkább otthon marad, nem gyűjti az arábikumot. Ennek következtében az árak emelkedni kezdenek, s mikor már megéri eladni az árut, kirajzanak a begyűjtők, ami egy idő után újra árcsökkentést hoz. A felvásárlási árak egy adott pillanatban földrajzilag is nagy szórást mutathatnak. A szélsőségesen fluktuáló ár a termelőn kívül a felvásáróknak sem igazán jó, mert a költségek nem tervezhetők pontosan. Ráadásul sok nyugati felvásárló akár magasabb árat is hajlandó lenne fizetni, mert az arábikum általában igen csekély mennyiségben kerül a különböző termékekbe, így alig befolyásolja a fogyasztói árakat. Mauritániában és Szenegálban államilag kialakított monopóliumok igyekeznek hatékonyabbá tenni a termelést és az exportot.

4. Társadalmi kihívások

A termelést a szegénység is korlátozza. Számos embernek még a szurkálóbot sem áll rendelkezésére, azon túl, hogy a fa megfelelő fejésének ismereti is hiányozhatnak. Ebből az következik, hogy európai szemmel nézve nagyon alacsony befektetéssel és jó szervezéssel, például szurkálóbotok adományozása, oktatás, piaci árakról valós idejű, mobiltelefonos információ, nagyot lehetne lendíteni sok család helyzetén. Egy jobban működő gumiarábikum termelési rendszernek a magasabb egyéni jövedelmekkel még a migrációt visszatartó ereje is lenne. A termelő országoknak két típusú, a kilátástalanság által kiváltott migrációval is meg kell küzdeniük. Az egyik a vidéki területek kiürülése, és a városokba áramlás, amely súlyosan túlterheli a városok infrastruktúráját és komoly társadalmi feszültségeket okoz. A másik pedig az elvándorlás az országból, ami a munkaképes lakosság elvesztéséhez vezet. Az érintett országok tisztviselői szerint a gazdasági és a szociális hálók sérülése, továbbá akár két-három generáció aktív korú férfi generáció javának eltűnése közel háborúhoz mérhető gazdasági pusztítást okoz.

5. Pozicionálás

Jelenleg is zajlik lobbitevékenység az arábikum jobb pozicionálásáért. Egyrészt, mint probiotikumokat, továbbá természetes és fontos ásványi anyagokat tartalmazó termék, sokat lendítene az image-én, ha az élelmiszerkönyvekben nem adalékanyagként, hanem probiotikumként szerepelne. A termelő országok gondolkodnak egy termelési szövetség megalakításán, az eszközellátás és az információáramlás fejlesztésén, minimális termelői juttatás meghatározásán, s az arábikum közös erővel történő marketingjén. Az arábikum termelést az ENSZ is olyan fontos kérdésnek ítélte, hogy az szerepel a szervezet 2030-ig tartó hosszú távú prioritási között.

A Magyar Édességgyártók Szövetsége megbízásából készült kutatás szerint a hazai fogyasztók 86%-a tervez szaloncukrot vásárolni – mondta Sánta Sándor, a szövetség elnöke.

Az ízek közötti versenyben a megkérdőjelezhetetlen elsőség a zselés szaloncukoré, amelyet a vásárlók közel kétharmada választott a kedvenc ízének. Dobogós lett még a kókusz és karamella is, de sokan szeretik a drágább, például marcipános és mogyorókrémes változatokat is. Az elmúlt évtizedekben fokozatosan a legkevésbé népszerűek közé csúszott a valamikor szinte egyeduralkodó fondant (cukortöltelékes) konzum szaloncukor, a szaloncukrok ősanyja. Közben egyre nagyobb teret nyernek a minőségi csokoládéval és töltelékkel készített, magasabb kategóriájú termékek.

Bár a szaloncukor hivatalosan nem hungarikum, de készítésével magyar cukrászok kezdtek foglalkozni az 1800-as évek első harmadában, és azóta is kizárólag a magyarok készítik. Igaz, a fondantcukor, minden szaloncukor őse, Franciaországból származik. A karácsonyfa-állítás szokása pedig német eredetű.

A német karácsonyfa és a francia cukordesszert összepárosítása, a fa szaloncukorral díszítése csak Magyarországon alakult ki. Eleinte a tehetősebb családok engedhették meg maguknak a karácsonyfa-állítást. Akárcsak az édességeket. Az úri családok a fenyőfát lakásuk vagy házuk szalonjában helyezték el, innen ered a szaloncukor neve.

Ma már sokkal elterjedtebb és elérhetőbb a szaloncukor. A vásárlók többsége kettőezer forint körüli összeget szán az édességre, de harmaduk akár 4.000 forintig is elmehet. Szaloncukorból nem szokás „bespájzolni” a háztartásokban. A vevők elsőként az ízesítésről döntenek, majd a második legfontosabb szempont az ár. Mivel az ár fontos, a vásárlók fele karácsony után is körülnéz, és hazavisz a már akciós szaloncukorból is.

Végül a kutatás a családokat egy, a karácsony folyamán érthetően izgalomban tartó kérdésre is választ adott. Akadnak ugyanis olyanok, akik kicsipegetik a fán lógó szaloncukorból a desszertet, amíg a csillogó csomagolást otthagyják, és a következő édességre vágyó hoppon maradva már csak a levegőt markolja meg az alufóliában. S hogy ki eszi ki a fát díszítő szaloncukrot a csomagolásból? Szinte mindenki! Mint kiderült, a családok közel háromnegyedénél fordul elő ilyen eset. Ezért aligha érdemes a bűnösöket keresni, mert szinte már mindenki elkövette ezt az „édes kihágást”. Ha pedig még nem, akkor előbb-utóbb nagy eséllyel megteszi.

A Magyar Édességgyártók Szövetségének Szaloncukrot készítő tagjai:

Choccogarden Kft.

Haribo Hungária Kft.

Lissé Kft.

Mondeléz Hungária Kft.

Nestlé Hungária Kft.

Szerencsi Bonbon Kft.

Újra növekszik a cukorkapiac, és a szűk esztendők után egyre több hazai vásárló enged meg magának egy kis édes örömöt. A fogyasztási trendeknek megfelelően egyedülálló újdonságok is megjelentek a gumi-és medvecukorka piacon, mint például a gluténmentes vagy vegetáriánus gumicukorkák. A cukorkagyártás ma globálisan is pörög: a világ cukorkaforgalma 2016-ban meghaladta a 85 milliárd dollárt (Mordor Intelligence) ami több mint a fele az összesen 180 milliárd dolláros globális édességpiacnak. A cukorkák iránti kereslet várhatóan töretlenül emelkedik tovább, ahogy világszerte egyre szélesedik a középosztály.

A cukorkák eredete az ókori egyiptomiakra vezethető vissza, akik a gyümölcsöket és a dióféléket mézzel kombinálták már legalább 1500 évvel az időszámítás előtt, de az ókori görögök, rómaiak és kínaiak is készítettek különféle édességeket méz felhasználásával. Az időszámítás előtti 4-6. század környékén perzsa és görög közvetítéssel a cukor elindul szülőhazájából, Indiából, és távolabb is ismertté válik.

Az első modern cukorkák a 16. században készültek Európában. Elsősorban gyógynövényekkel kombinált, emésztést elősegítő tablettaként árulták őket. Abban az időben gyakran előfordult nem megfelelően kezelt, romlott étel fogyasztása, és egy erős, fűszeres cukorka segíthetett az emésztésben.

Mivel a cukor ára rendkívül magas volt egészen a múlt századig, az édesség addig luxustermékként csak a leggazdagabbak kiváltsága volt. Ők kényeztethették magukat az 1600-as években már elérhető cukorrudacskákkal. A rudacskát 1670-ben görbítette meg egy karnagy Nürnbergen, hogy a jó pásztor szimbólumára, a pásztorbotra emlékeztesse a gyerekkórus tagjait karácsony előtt. Ugyanebben az időszakban Párizsban, a Napkirály udvarában elkészülnek az első bonbonok.

Kétszáz évvel később már nem csak a királyok és kiváltságosok ropogtathatják a cukorkákat és a bonbont. A 19. században az ipari tömegtermelés kialakulásával párhuzamosan végül a cukorka is egyre szélesebb körben vált elérhetővé, és a kis cukorkák kifejezetten a munkásosztály kedvencei lettek.

Magyarországon akkoriban a növekvő cukorkaigényeket eleinte az osztrák és cseh édesipar elégítette ki. A magyar cukorkakészítés csak a kiegyezés után indult el, kezdetleges gépesítéssel. A Hamburgból bevándorló Stühmer Frigyes 1868-ban Budapesten, Weisz József Sopronban alapított cukorkaüzemet. Mellettük kezdetleges módszerekkel a kézműves cukrászok termeltek, majd Stühmer 1909-ben modernizálta a cukorkagyártást. (Chemonet)

Később olyan kultikus márkák születtek, mint a Negro, Francia Drazsé, vagy a Dunakavics. A cukorkapiac tovább növekedett és megjelentek olyan új termékformák is, melyek már más országokba komoly sikereket arattak és a piacok meghatározó szereplőjévé váltak, mint például a gumicukorkák. Jelenleg a hazai gyártású termékek mellett a különféle ízű, textúrájú és alakú import termékek is megtalálhatók.

A magyar fejlesztésű márkák – a Fundy és a Flórián – mellett a 2000-es évek elejétől Magyarországon, Nemesvámoson is gyártani kezdték a világszerte jól ismert Haribo gumicukorkákat. Azóta a termékpaletta már jelentősen kiszélesedett és az egyrétegű gumicukorkák mellett habosított, kétrétegű, cukrozott, savanyú, és drazsírozott termékek is készülnek itthon mind a hazai piacra, mind pedig exportra, ezzel is hozzájárulva a magyar gazdaság teljesítményéhez.

Egy, az Édességgyártók Szövetsége által a közelmúltban megrendelt kutatás szerint a legtöbb édességtípust jellemzően otthon fogyasztják, de minél kisebb az édesség, annál nagyobb eséllyel eszik meg a munkahelyen, vagy út közben. A cukorkák és gumicukrok elsősorban a gyerekek és fiatalok kedvencei, amikor pedig felnőttek is rákapnak, akkor ezek a típusú édességek az esetek nagy részében családi körben kerülnek elfogyasztásra.

A következő linken található prezentáció a cukorkafogyasztási szokásokról ad rövid áttekintést: https://bit.ly/2lPUwsY

Az alábbi linkről a Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum illusztrációit töltheti le az anyaghoz: https://bit.ly/2KI79Vi