Budapest, 2025. április 14. – A 2024-es év nyertesei az eladott mennyiség alapján sorrendben a jégkrém (+10%), cukorka (+4%) és chips (+6%) voltak. Minden más kategória eladása csökkent, beleértve a táblás csokoládét (-8%), a desszertet (-5%), és a kekszet (-2%) is.
2024 mennyiségben stagnáló piacot hozott, és idén is hasonlóra, vagy enyhe csökkenésre számítunk, ahol a hagyományos, valamint az új és prémium termékek iránti kereslet, az esetlegesen fokozódó exporttevékenység és az innovatív fejlesztések adhatnak lehetőséget a szinten tartásra. A világgazdasági és világpolitikai folyamatok most már egyik napról a másikra is megjósolhatatlan eseményei előre tervezhetetlen hatásokat tehetnek az üzleti életre, ezért a rugalmasság, alkalmazkodóképesség most minden cég számára az „élet vizét” jelenti. A költség- és szabályozási környezet súlya továbbra is meghatározó tényező marad.
A magyar édességpiac 2024-ben is folytatta alkalmazkodását a globális és hazai kihívásokhoz. Stagnáló mennyiségek mellett a forgalom értéke nagyjából 7 százalékkal nőtt, tehát a számos árfelhajtó hatás ellenére az édességek átlagos áremelkedése lényegében nem tért el az élelmiszer árak KSH által mért 6 százalékos szintjétől. Eközben a nyersanyagárak drámai ingadozása, az energiaköltségek emelkedése, a munkaerőhiány és a csomagolóanyagok árának növekedése egyaránt nyomást gyakorolt a gyártókra. Egy tonna kakaó ára például 12 ezer dollár fölé emelkedett decemberben, a cukor pedig világszinten mintegy 50%-kal drágult. A piac hihetetlen hektikusságát mutatja, hogy októberben a kakaó ára még csak 6.500 dollár volt, és 2025 tavaszán, e közlemény kiadásakor már visszakorrigált a tizenkétezer dolláros szintről nyolcezerre. Cégvezető legyen a talpán, aki erre tervezni tud.
A piac bizonytalanságai kiegészülnek a szigorodó szabályozási környezettel, beleértve az EPR-díjat, a közelgő EUDR-t és a NETA terheket is, amelyek különösen a kisebb vállalkozások számára jelentenek komoly adminisztratív és versenyképességi kihívást.
Az édességgyártók még ezek között a körülmények között is őrzik alkalmazkodóképességüket. A hazai gyártók a hagyományos értékekre építve, de folyamatos innovációval – új ízekkel, textúrákkal és formátumokkal – igyekeznek kielégíteni a változó fogyasztói igényeket. A karamellás, mézeskalácsos vagy rizspelyhes csokoládé termékek például sikeres újdonságként jelentek meg, és amagyar fogyasztók sem mondanak le az édességekről. Ez a ragaszkodás különösen megmutatkozik az ünnepi időszakokban. Húsvétkor például az édességeladások jellemzően 15-20%-kal emelkednek az év többi részéhez képest. A drágulás évek óta folyamatos a nyersanyagárak, energiaköltségek, munkabérek és adók emelkedése miatt, ezért a fogyasztók egyre inkább az ár-érték arányt helyezik előtérbe, egyre tudatosabban választva a saját márkás vagy kedvezőbb árkategóriájú, de jó minőségű termékeket.
A gyártók a kereslet ingadozására felkészülve optimalizálják termékportfóliójukat, növelik a digitális marketing és e-kereskedelmi csatornák szerepét. Az export bővítése is egy lehetséges kitörési pont, de a nemzetközi piacokon is megugrandó akadályokat jelentenek: a költségek, az alapanyagárak hektikus mozgása és a szigorodó uniós szabályozások. Hosszabb távon a globális felmelegedés miatt sajnos a kakaó termőterületek további csökkenése várható, ami miatt az árak tovább emelkedhetnek. A kitettség miatt az édesipar számára a fenntarthatósági kérdések ezért különösen fontosak.
Az EUDR új követelményei, az import alapanyagoktól való függőség és a hazai gazdasági környezet túladóztatása jelentősen nehezíti a versenyképesség megőrzését. Ahogyan azt több sikeres kelet-közép-európai példa – például lengyel, cseh, szlovák, román gyártók – is mutatja, először a hazai piacon kell megerősödni ahhoz, hogy exportpiacokon is sikeresen lehessen helytállni. Ez viszont Magyarországon többszörösen nehezített pálya, mert az élelmiszeráruk, ezen belül az édességek értékesítése rendkívüli többletköltséggel jár (például magas ÁFA, magas NETA, magas EPR díjak, kiskereskedelmi adó) más országokhoz képest.
Nagyobb sikerként multinacionális cégek ide helyezett termelését lehet bemutatni, mert a gyártás költségei más európai országokkal összehasonlítva Magyarországon alacsonyabbak. Meg kell azonban jegyezni, hogy ezek az egységek akár olyan szinten automatizáltak lehetnek, hogy jelentős hatásuk a munkaerőpiacra nincsen, és amennyiben elsősorban exportra termelnek, a hazai piacra is korlátozott a befolyásuk.
A 2025-ös évre a szektor stabil, de továbbra is kihívásokkal teli időszakot vár. További nyersanyag- és energiaár-ingadozásokra, valamint munkaerőköltség- és logisztikai díjnövekedésre lehet számítani. Az inflációkövető adóemelések és a helyi adók tovább is emelkedő terheket rónak a vállalatokra. Egy ponton túl a költségek extrém szintje már közvetlen hatással lesz a gazdasági teljesítményre is.
A húsvéti szezonban például szinte biztosra vehető, hogy drágábbak lesznek a csokoládék, cukorkák és más ünnepi édességek a tavalyinál. A gyártók igyekeznek a drágulást kezelhető szinten tartani, ám a termelési költségek brutális növekedését nem tudják teljesen elnyelni. A fogyasztók így valószínűleg ugyanannyi, vagy kisebb mennyiséget vásárolnak majd, de a minőség iránti elkötelezettségük nem változik.
A fejlődés nem áll meg. Mindig születnek új formák, ízek, csomagolások, csökkentett cukor- vagy sótartalmú, funkcionális összetevőket tartalmazó termékek, és hagyományos kedvencek is feltámadnak. Egyre gyakoribbak a QR-kódos csomagolások, amelyek plusz információkat nyújtanak a vásárlóknak.
