hunbisco

A cukorka reneszánsza

Újra növekszik a cukorkapiac, és a szűk esztendők után egyre több hazai vásárló enged meg magának egy kis édes örömöt. A fogyasztási trendeknek megfelelően egyedülálló újdonságok is megjelentek a gumi-és medvecukorka piacon, mint például a gluténmentes vagy vegetáriánus gumicukorkák. A cukorkagyártás ma globálisan is pörög: a világ cukorkaforgalma 2016-ban meghaladta a 85 milliárd dollárt (Mordor Intelligence) ami több mint a fele az összesen 180 milliárd dolláros globális édességpiacnak. A cukorkák iránti kereslet várhatóan töretlenül emelkedik tovább, ahogy világszerte egyre szélesedik a középosztály.

A cukorkák eredete az ókori egyiptomiakra vezethető vissza, akik a gyümölcsöket és a dióféléket mézzel kombinálták már legalább 1500 évvel az időszámítás előtt, de az ókori görögök, rómaiak és kínaiak is készítettek különféle édességeket méz felhasználásával. Az időszámítás előtti 4-6. század környékén perzsa és görög közvetítéssel a cukor elindul szülőhazájából, Indiából, és távolabb is ismertté válik.

Az első modern cukorkák a 16. században készültek Európában. Elsősorban gyógynövényekkel kombinált, emésztést elősegítő tablettaként árulták őket. Abban az időben gyakran előfordult nem megfelelően kezelt, romlott étel fogyasztása, és egy erős, fűszeres cukorka segíthetett az emésztésben.

Mivel a cukor ára rendkívül magas volt egészen a múlt századig, az édesség addig luxustermékként csak a leggazdagabbak kiváltsága volt. Ők kényeztethették magukat az 1600-as években már elérhető cukorrudacskákkal. A rudacskát 1670-ben görbítette meg egy karnagy Nürnbergen, hogy a jó pásztor szimbólumára, a pásztorbotra emlékeztesse a gyerekkórus tagjait karácsony előtt. Ugyanebben az időszakban Párizsban, a Napkirály udvarában elkészülnek az első bonbonok.

Kétszáz évvel később már nem csak a királyok és kiváltságosok ropogtathatják a cukorkákat és a bonbont. A 19. században az ipari tömegtermelés kialakulásával párhuzamosan végül a cukorka is egyre szélesebb körben vált elérhetővé, és a kis cukorkák kifejezetten a munkásosztály kedvencei lettek.

Magyarországon akkoriban a növekvő cukorkaigényeket eleinte az osztrák és cseh édesipar elégítette ki. A magyar cukorkakészítés csak a kiegyezés után indult el, kezdetleges gépesítéssel. A Hamburgból bevándorló Stühmer Frigyes 1868-ban Budapesten, Weisz József Sopronban alapított cukorkaüzemet. Mellettük kezdetleges módszerekkel a kézműves cukrászok termeltek, majd Stühmer 1909-ben modernizálta a cukorkagyártást. (Chemonet)

Később olyan kultikus márkák születtek, mint a Negro, Francia Drazsé, vagy a Dunakavics. A cukorkapiac tovább növekedett és megjelentek olyan új termékformák is, melyek már más országokba komoly sikereket arattak és a piacok meghatározó szereplőjévé váltak, mint például a gumicukorkák. Jelenleg a hazai gyártású termékek mellett a különféle ízű, textúrájú és alakú import termékek is megtalálhatók.

A magyar fejlesztésű márkák – a Fundy és a Flórián – mellett a 2000-es évek elejétől Magyarországon, Nemesvámoson is gyártani kezdték a világszerte jól ismert Haribo gumicukorkákat. Azóta a termékpaletta már jelentősen kiszélesedett és az egyrétegű gumicukorkák mellett habosított, kétrétegű, cukrozott, savanyú, és drazsírozott termékek is készülnek itthon mind a hazai piacra, mind pedig exportra, ezzel is hozzájárulva a magyar gazdaság teljesítményéhez.

Egy, az Édességgyártók Szövetsége által a közelmúltban megrendelt kutatás szerint a legtöbb édességtípust jellemzően otthon fogyasztják, de minél kisebb az édesség, annál nagyobb eséllyel eszik meg a munkahelyen, vagy út közben. A cukorkák és gumicukrok elsősorban a gyerekek és fiatalok kedvencei, amikor pedig felnőttek is rákapnak, akkor ezek a típusú édességek az esetek nagy részében családi körben kerülnek elfogyasztásra.

A következő linken található prezentáció a cukorkafogyasztási szokásokról ad rövid áttekintést: https://bit.ly/2lPUwsY

Az alábbi linkről a Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum illusztrációit töltheti le az anyaghoz: https://bit.ly/2KI79Vi

CAOBISCO Éves közgyűlés 2018

A CAOBISCO, az Európai Édességgyártók Szövetsége 2018. június 14-15-én tartotta éves közgyűlését, melyen a MÉSZ-t megfigyelői státusszal az alelnök és a titkár képviselte.

Beszámolók

A közgyűlés a beszámolókat és a költségvetést elfogadta.

Elnök

A közgyűlés Mary Barnard-ot (Mondeléz Intl.) két évre a CAOBISCO elnökének választotta. Alessandro Cagli (Ferrero), korábbi elnök alelnökként folytatja CAOBISCO-s tevékenységét és támogatja az új elnököt a követező két évben.

Mérsékelt tagdíjú szövetségek

A magyar, spanyol és lengyel szövetségek eddig mérsékelt tagdíjat fizettek, cserébe nem rendelkeztek szavazati joggal. A lengyel és spanyol szövetség a jövő évtől teljes tagdíjat fizet majd, és szavazati jogukat visszakapják. A MÉSZ álláspontja továbbra is az, hogy a mérsékelt tagdíj mellet maradunk, számunkra az információáramlás a lényeg.

Mindful eating framework

A nemzeti szövetségeknek ajánlják az ausztrál „be treatwise”, vagy az olasz Merendine programok kezdeményezését, de közös CAOBISCO felfogás ebben a tekintetben nincsen. A magyar szövetség az ÉFOSZ önkéntes vállalásokon keresztül már nagyon korán elkezdte ezt a munkát.

Gyermekmunka

A CAOBISCO az ILO-val közösen fellép a gyermekmunka ellen.

Pálmaolaj

A CAOBISCO az illetékes EU szervekkel együttműködik a pálmaolaj felhasználás csökkentésében.

Intenzív édesítőszerek

A CAOBISCO megengedő EU szabályozást kezdeményez az intenzív édesítőszerek felhasználásra a finompékáruk területén.

Cukoralkoholok

A CAOBISCO megengedő EU szabályozást kezdeményez cukoralkoholok felhasználására minél szélesebb körben az édességtermékek esetében az energiabevitel csökkentésének céljából.

A színek és az ízek kapcsolata

Az ízlelés sokkal bonyolultabb, mint ahogyan azt a legtöbben gondolnánk. Az íz csupán egy apró összetevője az ízérzékelésnek, rágás útján csak az 5 alap-ízt tudjuk megkülönböztetni, melyek az édes, savanyú, sós, keserű és umami. A érzékelt aromát az íz mellett kiegészíti többek között a látás és a szaglás is.

Az utóbbi években több kutatást is végeztek, hogy rávilágítsanak a látás és az ízlelés kapcsolatára. Az egyik ilyen kísérlet során fehérbort színeztek vörösre, majd megkérték a borszakértőket, hogy minősítsék a kapott mintákat. Érdekes módon a szakértők a vörösborok jellemzéséhez használt kifejezéseket használták a borminta leírásához. Ez is azt bizonyítja, hogy az ízlelést nagymértékben befolyásolja a látás, nem csak a boroknál, hanem az élelmiszereknél egyaránt.

Már a gyermekkorban kialakulnak összefüggések az agyban, melyeknek köszönhetően ízeket vagy érzéseket társítunk egyes színekhez, formákhoz. A tetszetősebb élelmiszereket rögön finomabbnak is érezzük, míg azokat az ételeket, amelyek eltérő színűek, szagúak vagy alakúak a megszokottól kevésbé preferáljuk.

Egy másik kísérletet diákok segítségével vittek véghez, limonádét festettek meg kék, vörös, illetve zöld ételszínezékkel. 100 tanulótól kérdezték meg, hogy melyik ital ízlett nekik a legjobban. A többség a kék színű üdítőt választotta, mert az áfonya ízét kedvelik a legjobban, pedig mindegyik ital citromos és lime-os ízű volt. Hasonló iskolai kísérletet csináltak vanília pudinggal is, ahol a „csokoládé” puding nyert, ami ugyanolyan vanília puding volt, mint a többi csak barna színezékkel.

A legújabb tesztet a jól ismert Jelly Belly Candy Company Jelly Beans-eivel végezték el a napokban azzal a céllal, hogy kiderítsék milyen erős a látás hatása az ízek érzékelésében. A részvevőknek 5 darab jelly beans cukorkának kellett beazonosítaniuk a színét és az ízét úgy, hogy közben bekötötték a szemüket. A tesztelők között többen kifejezetten szerették és jól ismerték a cukorkákat, mind a szín-, mind az ízvilágot illetően, azonban ez az eredményben egyáltalán nem látszik. Az résztvevők nagy része igen rosszul szerepelt, a 10 pontból kevesebb, mint 4-et értek el, míg ritkán, de akadtak kimagasló teljesítmények is. Többen is azt állították miután meglátták a kóstolt cukorkákat, hogy így már könnyen azonosítható az íze. Ez a kísérlet nagyon jól szemlélteti a látás és ízlelés kapcsolatának szorosságát. /videó/

A kísérletek egyértelműen azt mutatják, hogy a látás szerepe mennyire fontos az ízérzékelés során. Nem a nyelvünkön, hanem a fejünkben dől el, hogy milyennek érezzük, amit eszünk. Minden szín más érzéseket kelt bennünk, kiegészítve az ízlelőbimbók és a szaglóhám által kialakult képet.