A húsvéti talán az egyik leggazdagabb és legsokrétűbb szimbólumrendszerrel rendelkező ünnepünk. A húsvéti szimbólumok széles tárházában ma már szinte szétválaszthatatlanul kapcsolódnak össze a zsidó és a keresztény hagyományok, valamint a pogány mondavilág szimbólumai, amelyek a húsvéti szezon közkedvelt csokoládé figuráiban is testet öltenek.
Mit ünneplünk húsvétkor?
A húsvétban, a zsidó-keresztény kultúrkör egyik legnagyobb ünnepében, alighanem egy termékenységi ünnep maradványai és egy tavaszünnep, Európában pedig egy germán istennő kultuszának és pogány hiedelmeknek a keveredése figyelhető meg. A húsvét időpontja részben talán történeti okokból esik a tavaszi napéjegyenlőséghez közel, azt ugyanis a niceai zsinat helyezte erre az időpontra, a zsinat előtt is ugyanis tavasszal tartották ezt az ünnepet, minthogy Jézus halála a zsidó húsvéthoz esett közel.
A zsidó húsvét
Márpedig a zsidó húsvétot, a pészachot Niszán hónapban tartották, amikor a vallásos emberek Jeruzsálembe zarándokoltak. A pészach Niszán hónapban, vagyis tavasz elején volt alighanem, a vallásos évkezdetet jelölte a közel-keleti népnél. A zsidó húsvét, amely a Kr. e. 9. században eredetileg aratóünnep volt, bárányáldozathoz is kapcsolódott. A Közel-Keleten már március végén, áprilisban lehet aratni, az aratás végét pedig hét héttel később a pünkösdi ünnep őrizte, amelyet a keresztények szintén zsidó hagyományokra alapozva vettek át. A pészach jelenleg az Egyiptomból való kivonulás emléknapja.
Pogány elemek az ünnepi körben
Így tehát maga a zsidó pészach, ezáltal pedig áttételesen a keresztény húsvét is termékenységi ünnepekhez kapcsolódott, még inkább így van ez a keresztény Európában, ahol a zsidó-keresztény hagyományok minden bizonnyal szintén ősi pogány rítusokkal keverednek. E pogány rítusokat igen nehéz pontosan azonosítani, hiszen időnként a kereszténység magába olvasztotta a pogány tradíciókat és azokat keresztény köntösbe öltöztette.
A húsvéti bárány szimbóluma
A húsvéti bárány az ünnep áldozati jellegű étele, amelyet már az ószövetségi zsidók is fogyasztottak keserű salátával és kovásztalan kenyérrel Egyiptomból való megmenekülésüknek és elsőszülöttjeik váltsága emlékezetére. Minthogy Jézus az emberiség váltságára jött a földre, érthető, hogy az újszövetségi könyvek már Isten bárányának nevezik őt, az ószövetségi előképekre támaszkodva. Az Isten báránya ábrázolások a középkortól kezdve igen elterjedtek voltak az egyházi és világi építmények, pecsétek és egyéb tárgyak díszítményeiként. A húsvéti bárány a fegyvertelenség szimbóluma.
Egy germán istennő és a húsvéti nyúl kultusza
A germán, tehát a kereszténytől eltérő hagyományok élnek tovább a német Ostern, illetve az angol Easter elnevezésekben, amelyek a húsvétot jelentik a két nép körében. Ez az elnevezés egy Ostara nevű germán istennőre vezethető vissza, aki a mitológia szerint a hajnalpír, a tavasz és a termékenység úrnője volt, s ünnepe szintén a tavaszi napéjegyenlőség környékére esett, akárcsak a húsvét! Ostara istennőt gyakran ábrázolták nyúl fejjel vagy a lábainál nyulakkal.
A szapora nyúl és a termékenységi kultuszok kapcsolata nem szorul magyarázatra, ugyanakkor ez a kapcsolat nagyrészt tisztázatlan eredetű.
A húsvéti nyulakról az első források csak 1678 környékén emlékeznek meg Németország területén, kiemelve azt, hogy a német protestánsok nyulat fogyasztottak annak érdekében, hogy ne kelljen végigéhezni a katolikus hagyomány szerinti nagyhetet.
A tojás kultusza és szimbolikája
A tojás a tisztaság, a termékenység és mindenek előtt az élet szimbóluma, a kereszténységben pedig az újjászületést jelzi. Már a 13. századból is vannak írásos emlékeink a tojás festéséről, de a „húsvéti tojást” először csak 1615-ben Strassburgban említik írásos emlékek.
A tojások eredetileg egyszínűek voltak. Nyugat-Európában a leginkább elterjedt szín a piros, Kelet-Európában pedig az arany volt és csak a 17. században kezdték többszínűvé festeni, illetve különféle mintákkal ellátni a tojásokat. Érdekesség, hogy hímes, azaz a maiakhoz hasonlóan díszített tojásokat Magyarország területén már avarkori sírokban is találtak a régészek.
Ostara kultuszához is kapcsolódnak a tojások. Ostrának a legenda szerint volt egy különleges madara, amely színes tojásokat tojt. Egy napon az istennő a madarat a gyerekek szórakoztatására nyúllá változtatta, azóta tojnak a nyulak színes tojásokat. Ostara ünnepén a germánok egymásnak tojást adtak és megették, más források szerint elásták azokat.
A tojást tojó nyúl képe az 1700-as években az Egyesült Államokban is megjelenik. A pennsylvaniai holland telepesek az „Osterhase” vagy „Oschter Haws” (azaz a Húsvéti Nyúl) eljöveteléről meséltek gyerekeiknek. Az ünnepi szokás szerint a jó gyerekek színesre festett tojásokat kaphattak a húsvéti nyúltól gondosan kikészített sapkáikba.
Madárfészek ajándékba
A húsvéti ajándékozás szokása is régi. Húsvéti kosarakat tojással, kiscsirkével, nyúllal már a régiek is ajándékoztak egymásnak. Az első húsvéti kosarat Assisi Szent Ferenc kapta, aki a böjt hat hetét egy napos itáliai szigeten töltötte. A szigeten csak apró állatok laktak, és így társa a legenda szerint csak egy apró nyúl volt, aki madárfészekből készült húsvéti kosarat adott neki. Ezzel fejezte ki Szent Ferencnek a sziget lakóinak szeretetét.
A húsvéti kosár később már gallyakból és levelekből készült, ma pedig már szalmából vagy gyékénykosárból, fűvel bélelve. A kosárba a finomságokat a nyuszi hozza, így a hímes tojást is. Édességeket csak a tizennyolcadik század végétől találunk a kosarakban. Kiscsirkét, kisnyulat azért ajándékoznak húsvétkor, mert ezek már az új évben született jövevények, így az újjászületést szimbolizálják.